Ha már Roni szépséges kötényével indult a hét, maradjunk még egy kicsit a konyhában. : )
Ezúttal saját részre varrtam egy újabb abroszt, nagyon cuki növénykékkel, vidám színekben. Tisztára, mint egy botanikus kert! : D
Már nagyon várom, hogy felavassuk. Remélem, ez nem azt fogja jelenteni, hogy valaki az első adandó alkalommal leönti egy deci jóféle vörösborral. : D
Múlt héten volt egyetlen Balázsom születésnapja, és ugyebár nincs szülinap kézzel készített ajándék nélkül… : ) Így készítettem egy kötényt egy olyan anyagból, amiről tudtam, hogy tetszik neki. Ez lett a vége:
A mintái között van kétféle narancssárga is, ennek megfelelően kétféle szalagot használtam szegésre. A kötény alján a sötétebb színűt, felül pedig a világosabbat. A nyakba akasztó pántját pedig úgy csináltam meg, hogy állítható hosszúságú legyen.
Remélem szeretni fogja és hordja is majd! Nektek hogy tetszik? : )
Igen. Így, szó szerint. Problem? : D
Bízunk benne, hogy a sheriff úr nem lesz olyan borzalmasan szigorú, amikor a szuperfinom fogásokat sütögeti, és nem büntet meg minket azzal, hogy nem kapunk egy falatot sem. : D
A múlt csütörtökön bemutatott prototípus után megvalósultak az ajándékba készült darabok is.
A kosár csapat karácsonyi ajándékozásán ugyanis saját kezűleg gyártott ajándékkal kellett készülni és mivel páronként kell megajándékozni egy másik párt én így vettem ki a részem az ajándékkészítésből. Ezek már szebbek lettek, mint a mintadarab, és dupla rétegűek is, így még az igazán forró csészét is bátran lehet szorongatni ezen keresztül : )
Hadd mutassam be az első példányt az általunk készített bögre melegítőből.
Ez még csak egy teszt verzió, de ha lelkesedést mutattok, akkor készül majd belőle több is! : )
Ha valaki két-három éve azt mondja nekem, hogy a lekvárnak meg a szerelemnek lehet köze egymáshoz, ráadásul rám nézve, tuti körberöhögöm. Nagyi hagyományosan minden évben eltesz több iskolányi gyerek több évi étkeztetésére elegendő mennyiségű sárgabaracklekvárt, amit az egész család szeret, és lelkesen pusztít (mondjuk a készítéssel nem tudjuk felvenni az iramot), de ennél mélyebb kapcsolatba mégsem kerültem ezzel a témával.
Mivel egyébként nagyon szeretek főzni és sütiket meg tortákat készíteni, várható volt, hogy egyszer csak megtörik majd a jég, és összeszedem a bátorságom ehhez a meglehetősen túlmisztifikált művelethez. Tavaly kora ősszel be is következett a fordulat, nevezetesen egy szüret után megmaradt egy kiló otelló szőlővel, amit már nem bírtunk megenni… Ebből a csuda finom kék szőlőből készült az első négy pici üveg lekvárom, és már akkor tudtam, hogy idén beindul a nagyüzem. A képen látszik a jelenlegi készlet, persze már hiányosan, mivel néhány üveget elajándékoztam, és volt, amit egyszerűen muszáj volt felbontanom. A képre közelítve megjelenik a teljes választék, ami persze még tovább fog bővülni. : )
A lekvárkákkal nem kizárólag kínozni kívánom az olvasókat (ha szeretitek, azért, ha nem, akkor azért : )), hanem legfőképpen inspirációval szeretnék szolgálni. Most, hogy látom a különbséget, úgy gondolom, hogy megéri egy kis plusz fáradságot az a bizonyos külcsín. A feliratokat a szőlő lekvár kivételével papírboltban vásárolt iskolai címkékből készítettem el, a színes sapkák pedig maradék anyagokból vannak, amiket cikk-cakk ollóval vágtam kör alakúra. A címkékről még annyit, hogy elég sok címkekészítő alkalmazás van az interneten, például a Jam Labalizer, ahol ingyenes és fizetős címéket is készíthettek. Elég jó, érdemes kipróbálni!
Nyugtassatok meg, kérlek. Így azért már ajándékként is vállalhatóak, ugye? : )
Ha még rémlik a múltkori, minden irányból pöttyös kötény, akkor ismerősek lesznek a mai edényalátét pár (vagy éppen edényfogó pár – ki mire használja) készítéséhez használt anyagok.
A méretüket tekintve nem egészen 22 cm-esek, és négyzet alakúak, természetesen egyformák. Nagyon sok rétegből állnak, amelyek közül a középen lévő flíz (szivacsszerű anyag) ad nekik tartást. A vastagságuk eléri a fél centit, és a külső rétegek pamut vászonból készültek, így forró edényeket is nyugodtan lehet rajtuk tárolni. Mint általában az edényfogók, ezek is bordázottak – 4 centinként öltötten végig őket mindként irányból.
Itt éppen a pöttyös bödönkével pózolnak…
Ki szeretne velük közelebbről megismerkedni?
Máris mutatunk valamit, ami az e havi témánkhoz, a vintage-hez, azon belül is a konyhai cuccokhoz kötődik. Eredetileg rabolható anyák napi ajándék lett volna, de idő közben elkelt, úgyhogy sajna-bajna ebből az alkalomból kénytelenek lesztek beérni a hónap többi, gazdit kereső gyártmányával. : )
Összesen hatféle anyagból készült: a külseje és a pántok meggypiros és tengerészkék alapon kicsi és nagy fehér pöttyös karton anyagokból; a bélése egy kellemes, könnyű pamutvászon, vékonyan rajzolt, aranyszínű virágokkal, a felső szélét és az alját pedig fodrozott csipke díszíti.
A képen látszik, hogy némileg nagy rám. : ) Ez egyben azt jelenti, tipikus alkatú anyukáknak és nagyiknak meg pont jó: a 165 centis vagy magasabb, és nálam némileg erősebb termetű hölgyeknek áll igazán jól, egyébként mindkét pántja állítható (a nyakrésznél és a deréknál is).
Már érzem is a kacsasült és az almás pite illatát… mmm! : D
Vintage és anyáink – a hónap inspirációja
A vintage (és a vintage által inspirált) divat és lakberendezés tőlünk nyugatabbra elég masszív iparággá nőtte ki magát, ami különösen jellemző a konyhai kiegészítőkre és bútorokra. Horror áron lehet hozzájutni mindenféle régi tányérkészletekhez, régies stílusú hűtőszekrényekhez, de – ahogy múlt héten is megpendítettük már – az újonnan készített és a ’20-as és ’70-es évek közti időszak stílusvilágát idéző kiegészítőkre is bőven van kereslet. Ezt nagyon hitelesen támasztja alá az a milliónyi találat, amit a vintage kitchen hívószóra ad a Google.
Ha vagyunk olyan szerencsés helyzetben, hogy még élnek a nagyszüleink, és az ő korosztályukra oly jellemző módon nem dobtak ki semmi használaton kívüli, régi kacatot, akkor biztosan érdekes cuccokra lelünk náluk, egy próbát mindenképp megér! Nagyim tökéletes példája a mindent eltevésnek, és mesélni is nagyon szeret persze ♥, ezért vele rendszeresen kirámolunk egy-egy bőröndöt vagy polcot a ruhás szekrényéből, és így gyönyörű (és persze nagyon vintage : )) csipkékhez és kockás meg tyúklábmintás anyagokhoz sikerült hozzájutnom, a menő régi függönyanyagokról nem is beszélve. Ezekkel azóta megújult formában már többször találkozhattatok. : )
Hogy villogjak még egy kicsit, a Nagyi konyhájában meg ezt a cuki, de borzasztó utóízű (!) alpakka evőeszköz készletet találtam, ami inkább maradjon csak stíluskellék, viszont a hibátlan Anita mérlegem is ugyanebből a remek forrásból származik. (Utóbbira kell egy közepes méretű krumpli tárázás céljából, de a kis Δm-et leszámítva tökéletes.) A kanalas képen a csipkéket ő saját kezűleg készítette még az ’50-es években. Íme, ők:
Na de elég a gyűjtögetésből, alkossunk is valamit a vintage szellemében!
Most a varrni szeretőknek ajánlunk egy szuper lehetőséget: a régi kötény szabásminták felkutatását. Mutatunk is párat, amik nagyon megtetszettek nekünk. A haladók a képből már ki is tudják találni, hogyan érdemes nekikezdeni.
A képekre itt leltünk: 1., 2., 3., 4.
Sőt, találtunk egy egész halom hasonló szabásmintát egy szenvedélyes gyűjtőnél! : )
Ezen az oldalon pedig elég részletesen leírják, hogy kell összeeszkábálni ezt a korabeli stílus által inspirált köténykét. (A bejegyzés címe némi képzavart rejt magában, mert mint tudjuk, a vintage meg a retro két merőben eltérő dolog, de hát… legalább ingyen van. : ))
Szupercuki kötényke korrekt leírással innen.
Amennyiben az anyagi ráfordítás nem akadály, ritkaságszámba menő, eredeti szabásmintákhoz is hozzájuthattok, ilyeneket innen és innen is tudtok válogatni.
Ha a stílus gyakorlatilag elvarázsolt Titeket, de mégis győz a lustaság, arra is van megoldás: például mi is tudunk szép kötényeket varrni (legyetek résen az elkövetkezendő napokban!), de ha még a mieinkkel sem tudtok betelni, rendelhettek valami szépet innen!
Most ennyit a vintage-ről, de nézegessétek továbbra is a Pinterest oldalunkat, ahová rendszeresen tűzködjük fel az újabb és újabb kincseket.
Nagyon szeretek finomakat enni, amihez nem árt, ha néha bemerészkedek a konyhába. Magamat ismerve (láttunk már sütitésztát a plafonon : )) az első, saját varrású kötények egyikét magamnak készítettem. Így néz ki viselés közben:
És íme, két részlet: a gumival húzott zsebe, illetve a szegély és a bélés közelebbről.
Gombszem 
