abrosz növényhatározóval

Ha már Roni szépséges kötényével indult a hét, maradjunk még egy kicsit a konyhában. : )

Ezúttal saját részre varrtam egy újabb abroszt, nagyon cuki növénykékkel, vidám színekben. Tisztára, mint egy botanikus kert! : D

Már nagyon várom, hogy felavassuk. Remélem, ez nem azt fogja jelenteni, hogy valaki az első adandó alkalommal leönti egy deci jóféle vörösborral. : D

Reklámok

Balázs szülinapi köténye

Múlt héten volt egyetlen Balázsom születésnapja, és ugyebár nincs szülinap kézzel készített ajándék nélkül… : ) Így készítettem egy kötényt egy olyan anyagból, amiről tudtam, hogy tetszik neki. Ez lett a vége:

A mintái között van kétféle narancssárga is, ennek megfelelően kétféle szalagot használtam szegésre. A kötény alján a sötétebb színűt, felül pedig a világosabbat. A nyakba akasztó pántját pedig úgy csináltam meg, hogy állítható hosszúságú legyen.

Remélem szeretni fogja és hordja is majd! Nektek hogy tetszik? : )

Rudolfék akcióban

A múlt csütörtökön bemutatott prototípus után megvalósultak az ajándékba készült darabok is.
A kosár csapat karácsonyi ajándékozásán ugyanis saját kezűleg gyártott ajándékkal kellett készülni és mivel páronként kell megajándékozni egy másik párt én így vettem ki a részem az ajándékkészítésből. Ezek már szebbek lettek, mint a mintadarab, és dupla rétegűek is, így még az igazán forró csészét is bátran lehet szorongatni ezen keresztül : )

lekvár-szerelem (mérsékelten off-topic)

Ha valaki két-három éve azt mondja nekem, hogy a lekvárnak meg a szerelemnek lehet köze egymáshoz, ráadásul rám nézve, tuti körberöhögöm. Nagyi hagyományosan minden évben eltesz több iskolányi gyerek több évi étkeztetésére elegendő mennyiségű sárgabaracklekvárt, amit az egész család szeret, és lelkesen pusztít (mondjuk a készítéssel nem tudjuk felvenni az iramot), de ennél mélyebb kapcsolatba mégsem kerültem ezzel a témával.

Mivel egyébként nagyon szeretek főzni és sütiket meg tortákat készíteni, várható volt, hogy egyszer csak megtörik majd a jég, és összeszedem a bátorságom ehhez a meglehetősen túlmisztifikált művelethez. Tavaly kora ősszel be is következett a fordulat, nevezetesen egy szüret után megmaradt egy kiló otelló szőlővel, amit már nem bírtunk megenni… Ebből a csuda finom kék szőlőből készült az első négy pici üveg lekvárom, és már akkor tudtam, hogy idén beindul a nagyüzem. A képen látszik a jelenlegi készlet, persze már hiányosan, mivel néhány üveget elajándékoztam, és volt, amit egyszerűen muszáj volt felbontanom. A képre közelítve megjelenik a teljes választék, ami persze még tovább fog bővülni. : )

A lekvárkákkal nem kizárólag kínozni kívánom az olvasókat (ha szeretitek, azért, ha nem, akkor azért : )), hanem legfőképpen inspirációval szeretnék szolgálni. Most, hogy látom a különbséget, úgy gondolom, hogy megéri egy kis plusz fáradságot az a bizonyos külcsín. A feliratokat a szőlő lekvár kivételével papírboltban vásárolt iskolai címkékből készítettem el, a színes sapkák pedig maradék anyagokból vannak, amiket cikk-cakk ollóval vágtam kör alakúra. A címkékről még annyit, hogy elég sok címkekészítő alkalmazás van az interneten, például a Jam Labalizer, ahol ingyenes és fizetős címéket is készíthettek. Elég jó, érdemes kipróbálni!

Nyugtassatok meg, kérlek. Így azért már ajándékként is vállalhatóak, ugye? : )

edényalátétek pöttyös panninak

Ha még rémlik a múltkori, minden irányból pöttyös kötény, akkor ismerősek lesznek a mai edényalátét pár (vagy éppen edényfogó pár – ki mire használja) készítéséhez használt anyagok.

A méretüket tekintve nem egészen 22 cm-esek, és négyzet alakúak, természetesen egyformák. Nagyon sok rétegből állnak, amelyek közül a középen lévő flíz (szivacsszerű anyag) ad nekik tartást. A vastagságuk eléri a fél centit, és a külső rétegek pamut vászonból készültek, így forró edényeket is nyugodtan lehet rajtuk tárolni. Mint általában az edényfogók, ezek is bordázottak – 4 centinként öltötten végig őket mindként irányból.

Itt éppen a pöttyös bödönkével pózolnak…

Ki szeretne velük közelebbről megismerkedni?