megunt pulcsiból vadiúj kesztyű

Ráhangolódás a télre – a hónap inspirációja

Az utolsó télváró inspirációnk főszereplői a megunt, kinőtt, a viselője számára (mondjuk vörösborfolt vagy egy meggondolatlan gépi mosás következtében) előnytelenül átalakult, ám hulladéknak nem minősített kötött pulóverek. Ugyanis ezek a remekművek hihetetlen átalakulásra képesek, az újjászületésük után rájuk sem lehet ismerni. Akkor a további fölösleges körmondatok helyett mutatjuk is, mire gondolunk pontosan.

A pulcsiból, ha elég sűrűn kötött, vagyis elég tömött a textúrája, kiválóan lehet varrni, például kesztyűt:

Ha pedig ez nem jelent elég kihívást, hatékonyabb anyagkihasználást, és még minőségibb átalakulást jelent Vintage Indie módszere, mely szerint ügyes szabással a régi kardigánból vagy pulcsiból egy füst alatt előállítható egy csinos kis sapka, és hozzá egy pár kézmelegítő. A módszer kulcsa tehát a szabásban rejlik, szerintünk maga a megtestesült zsenialitás.

És kis dekorációval, például ha így szépítgetünk rajta, kifejezetten csinos téli ruhadarabokat állíthatunk elő.

Ez ám a varázslat!

Kiegészítésül a különösen fázósak figyelmébe ajánljuk a 390 Ft-os anyagboltokban nagyon olcsón beszerezhető polárt, amit bélésként kiválóan lehet ezekhez használni. A kötött anyagok varrásánál, ha nagyon nyúlni akar mindenfelé az anyag széle, össze lehet fogni a varrást egy keskeny anyagdarabbal, ami majd a belső oldalra kerül, így nem fog szétcsúszni a készülő sapka vagy kesztyű fazonja. Még annyit tanácsolunk, hogy a kötött anyag szélét többször is varrjátok át, nehogy szétmenjenek az öltések!

Ebben az inspirációs bejegyzésben szereplő módszerek és fényképek innen és innen származnak.  

A bejegyzés itt véget is ért volna, ám a linkeket látva mi sem bírtunk ellenállni a kísértésnek, hogy kipróbáljuk a fenti átalakítást…

A folyamat lépései (ahogy nálunk történt a művelet) a képen láthatóak:

Mivel egy  viszonylag vékony férfi pulóver volt az alapanyag, éltünk a gyanúval, hogy a kesztyű kész állapotában nem lesz elég meleg, és a tartása sem lesz az igazi, így eleve polár béléssel terveztük. Bár tervben volt, de a polárt végül nem is öltöttük a kötött anyaghoz, tekintve, hogy ezek az anyagok nem igazán csúsznak el egymáson, sőt.

Így sikerült az operáció:

Szerintünk megérte próbálkozni! : ) Ha kérdésetek merülne fel kesztyű vagy sapka varázslás közben, írjatok nekünk! Ha elkészültetek a nagy művel, azt pedig várjuk szeretettel fénykép formájában a facebook oldalunkon!

kifordítom, befordítom…

Elkészült az első kifordítható Gombszem táska. Úgy varrtam meg, hogy mindkét irányban hordva működjön: sehonnan nézve nincsenek rajta oda nem illő varrások.

Mutatom is az eredményt. A képekre kattintva megnyílik a galéria.

Kézitáskaként kényelmes és vagány viselet, mindkét oldalról van neki zsebe az apró kütyüknek. Sőt, hirtelen felindulásból készült hozzá zsepitartó is, amit a szerencsés jelentkezőnek a táskával együtt eljuttatunk. Hát nem csábító? Ki kéri?

kicsi, egyszerű, vidám.

Kell ennél több? : )

Újabb neszesszer a hurcolni való napi apróságoknak, legyen szó a mindig tip-top lányok szupertrendi szájfény-szempillaspirál kombójáról, a feltörekvő ifjú tehetségek zsírkréta-kupacáról, netán a szerelni vágyó, vagány csajok hordozható szerszámkészletéről.

Ez egy kívül színes, belül egyszínű zöld pamutvászonból készült, bélelt alapmodell, felcicomázás nélkül. Mutatjuk is:

Hamarosan karácsony. Nem lehet egész véletlenül, hogy a család vagy a baráti kör valamely – akár fiatalkorú – nőnemű tagja örülne neki? Lehet rá jelentkezni, a Meskán is!

szolid, de bájos

Ma egy újabb pöttyös darabbal rukkolok elő. Kb. 5 centis, és világos rózsaszínű gomb díszeleg a közepén. Identitását tekintve ő egy kitűző.
Semmi harsányság, semmi hivalkodás, szerintem helyeske.

Az előrelátó olvasóinknál már zajlik a karácsonyi ajándékstoppolás, és a kis pöttyös is ráugrana valaki kabátjára… hmm? valaki? : )

virágba borultunk

Pontosabban nem borultunk bele semmiféle virágosládába, és nem is mi virágoztunk ki (muhaha), hanem ez a két táska emitt. Ugyanis mi nem hiszünk a téli depresszióban. Tessék csak vidám lenni, és vidám cuccokat viselni!

Mindkettő bivalyerős pamutvászonból készült, türkiz színű műszálas béléssel. Közülük az első az alapváltozat:

a második óriási továbbfejlesztés után gombbal záródó pántot is kapott, íme:

És ezen a ponton el is fogyott az első virágos szériához vásárolt anyagom : )

Mindketten kalandvágyóak, és szívesen odaköltöznének valakihez, egyikük még a Meskára is bejelentkezett, hogy teljesüljön ez a vágya! Mik vannak!

koszorú – dekorációként

Ráhangolódás a télre – a hónap inspirációja

Lehet, hogy így a karácsony közeledtével a „koszorú” szó hallatán legtöbben az adventi koszorúra asszociáltok, de csak ne olyan hevesen azokkal a sztereotípiákkal! : )
Az egyszerű szalma koszorú és a mohával borított változata is szép és ünnepélyes feldíszítve, de egyelőre próbáljuk meg elfelejteni a fenyőfákat, az adventet és a gyertyákat, mert  mi most egy kicsit más jellegű koszorú elkészítésére akarunk inspirálni titeket.

Valami olyasmit ajánlunk, ami hangulatos és egyedi díszként egy kis színt, változatosságot visz a lakás/munkahely megszokott rendjébe (vagy rendetlenségébe : ), és teszi ezt akár már novemberben is, anélkül, hogy ez a rénszarvasok és a Mikulások idő előtt való invázióját jelentené.

Szóval a mi ötletünk úgy szól, hogy fogj egy hungarocell (avagy styropor) koszorút és egy gombolyag fonalat, és az előbbit tekerd be az utóbbival. Igen egyszerű a dolog, ugyanakkor az eredmény nagyon látványos. Ugye? : )

Ez a koszorú fajta azért praktikus, mert nagyon könnyű, és egyszerű rögzíteni rajta a különböző díszítő elemeket. Az ára a méretétől függően nagyságrendileg 150–500 Ft között mozog. És ha már itt tartunk, akkor egy gombolyag  fonalat – ami egyébiránt több koszorúhoz is elég – 300 Ft körüli áron gond nélkül be lehet szerezni (például az 1 eurós boltokban). A fonal kiválasztása is nagyon izgalmas, érdemes minél vastagabbat választani, annál gyorsabban megy majd a koszorú betekerése.

Annak ellenére, hogy a koszorú elkészítése nagyon egyszerűen hangzik, és tulajdonképpen az is, megosztanám veletek az elkészítési folyamat lépéseit és néhány tippet, tapasztalatot, javaslatot a készítéssel kapcsolatban, amiket az elmúlt pár évben gyűjtögettem. A tippek közül több, például a fonal alapos rögzítése nem csupán esztétikai célú, hanem a koszorú tartósságát is szolgálja.

0. lépés
Ha akkora a koszorúnk, hogy a fonal gombolyag átfér a koszorún, akkor ugorjunk az első lépésre : )

Ha a koszorún nem fér át a gombolyag, kénytelenek vagyunk letekerni és levágni pár métert, és ezt a levágott darabot egy akkora gombolyagba tekerni, ami már átfér a koszorún. Ha egy kis darab kartonra tekered fel a fonalat, akkor egyszerűbb lesz kezelni.

1. lépés – a fonal végének rögzítése a koszorún
Kössünk csomót a koszorúra tekerendő fonalgombolyag végére, és két-három öltéssel óvatosan varrjuk rá ezt a csomót a koszorú tervezett hátuljára. Arra vigyázzunk, hogy az öltések ne kerüljenek nagyon közel egymáshoz, mert a koszorú anyagából kiszakadhatnak kisebb darabok (de egyébként ez sem olyan tragikus : )

2. lépés – elővigyázatosság
Pár kis (1 x 1 cm)  kétoldalú ragasztó darabot ragasztva a koszorúra, a feltekert fonal nem tud elcsúszkálni a koszorún, így nem látszik majd ki a színes fonalhurkok között a fehér műanyag.

3. lépés – a betekerés
Kezdjük el szorosan betekerni a koszorút a fonallal. A koszorú belső ívén érdemes jobban összeszorítani a fonalat, mint a külsőn, hiszen  a koszorú külső íve hosszabb, de ugyanannyi fonal jut oda is, mint a belsőre. (Ezen a ponton a Műegyetemen töltött éveim hatására majdnem belekezdtem a feltekert fonal és a koszorú tengelye merőleges állásának részletesébe, de ezt a késztetést végül elfojtottam : )

4. lépés – a fonal toldása
Ez főleg kisebb koszorúk készítésénél áll elő, amikor a folyamat elején levágott fonalmennyiség idő közben kevésnek bizonyul. Ilyen esetekben tekerjünk le a nagy gombolyagból ismét pár méter fonalat egy kis gombolyagba, és olyan csomóval kössük a már koszorúra tekert fonal végéhez, amelyik nem tud szétcsúszni, úgy, hogy a kialakult csomó a koszorú tervezett hátulja felé essen. (Néha ez nem is olyan könnyű. : )

5. lépés – körbeértünk
Amikor a körbetekeréssel végeztünk, ismét kössünk csomót a fonal végére ugyanúgy, mint az előbb, hogy az majd a koszorú hátulja felé essen.

6. lépés – a fonalvég rögzítése
Gyakorlatilag ugyanaz, mint az első: a fonalvégi csomót pár öltéssel óvatosan hozzávarrjuk a koszorúhoz.

És tessék, máris kész a koszorúnk! : )

Ez persze így még nem igaz, de van egy remek alapkoszorúnk, amit később úgy díszítünk fel, ahogy csak szeretnénk!

Pár ötlet még:
Annak függvényében, hogy vízszintes felületen vagy felakasztva szeretnénk elhelyezni majd a koszorút, csinálhatunk rá akasztót. Ezt akár a betekerésre szánt fonalból, vagy ha az túl vékony, akkor több fonalat összefonva vastagabb alapanyagból, sőt, bármilyen szalagból, zsinórból vagy textilből is elkészíthetjük. Az akasztót is érdemes rögzíteni pár öltéssel a koszorú hátulján.

Ezt követően kezdődhet a díszítés. Ennél a lépésnél azt kell először átgondolni, hogy később fel akarjuk-e használni ezt a betekert koszorúalapot, tehát például ragasztással odaerősített, fix díszeket, vagy könnyen, például néhány óvatos öltéssel vagy gombostűvel rögzíthető díszeket akarunk a koszorúra tenni. Én személy szerint ezt az utóbbit javaslom.

A díszítés természetesen bármiből készülhet: filc díszekből, szalagokból, gombokból, őszi termésekből, papírdíszekből, bármiből… ennek tényleg csak a fantáziánk szab határt.

A díszítés elhelyezésénél azt kell átgondolni, – főként a felakasztható darabok készítésénél, és főleg akkor, ha a koszorún nem középre vagy asszimetrikusan tervezzük elhelyezni a  díszítést -, hogy mivel a koszorú maga elég könnyű, ezért a díszítés súlyától lehet, hogy nem úgy alakul a koszorú súlyeloszlása, ahogy mi azt elképzeltük, tehát felakasztva nem úgy áll, ahogy azt mi elképzeltük. Szóval érdemes menet közben próbálgatni, nehogy csalódás legyen a vége.

ItzFitz etsy oldalán jó pár, igen menő díszítési ötletet találtok!

Reméljük minden lelkes elkészítő sikerrel jár!

És végezetül hozzátenném, hogy nem árulok el nagy titkot ha azt mondom, hogy a nálunk is felbukkannak még ezek a koszorúk… : )