Rólunk

Üdvözlünk a blogunkon!

A Gombszem Művek két mérnökbarátnő, Roni és Zsófi agyszüleménye. Íme, bemutatkozásul pár szó (és kép) rólunk.

Zsófi (a fenti képen bal oldalon) első kézműves élménye az óvodához köthető, ahol fejből megtanult egy könyvnyi gyöngyfigurát (krokodil, egér, teknős stb., vagyis csupa hasznos és magas művészi értékű apróság), majd sorban el is felejtette őket, és hosszú szünet következett az alkotásban, pl. tíz éves kora körül lány létére jobban lekötötte a csillagászat és a meteorológia, mint a hercegnők vagy a művészet, viszont családi vonatkozások miatt a szövetek, különösen a szép kockás gyapjú anyagok irányába már kis korától vonzódást érzett. Mivel a reál érdeklődése egyelőre erősebbnek bizonyult, ezt a vonzalmat csak az egyetem elvégzése után kezdte hagyni kibontakozni, amikor is egyik pillanatról a másikra, teljesen hirtelen felindulásból – viszont nagymértékben Roni hatására – vett egy varrógépet. Az első saját mű izzasztó elkészítése óta a gépe szinte kivétel nélkül minden nap zakatol, a varrómánia már hivatalossá vált, és úgy tűnik, ennek semmi sem szabhat határt…

Roni (a fenti képen jobb oldalon) mindig is leküzdhetetlen vágyat érzett az alkotásra, ezt az is bizonyítja, hogy óvodás korában eltolta a fotelt, és zsírkrétával feldobott egy-két skiccet a falra, majd visszatolta a fotelt, várva, hogy a mű bombaként robbanhasson nem sokkal később… Korai művészi indíttatása szüleinek is szemet szúrt (nehéz lett volna nem észrevenni a méteres rajzokat a falon), így a Munkácsy Mihály általános iskola rajz tagozatos osztályába íratták, abban bízva, hogy az ott eltöltött napi 6–8 óra alatt mindennemű művészi vágyát kiéli, így nem a lakásnak kell azokat megsínylenie. Nagyrészt igazuk lett. Ezután, hogy a festőknél maradjon, a Szinyei Merse Pál Gimnáziumba járt, ahol a hangsúlyt a nyelvoktatásra, nem pedig a fiatalok kreativitásának kibontakoztatására fektették, így a különböző termékeny tevékenységeit a továbbiakban otthon kellett, hogy folytassa, és szerencsére a korábbiaknál kulturáltabb formában is ment már: hol madáretető-készítés, hol írás, hol varrás formájában; az egyetemi évekről nagyjából ugyanez mondható el. Végül is úgy néz ki, hogy a sokirányú érdeklődésből a varrás és a lakásdekorálás maradt igazán előtérben, hiszen évek óta készít táskákat, amiket eleinte kézzel varrt meg, később megörökölte a családi varrógépet is, így már ennek a segítségével varrhatott éjt nappallá téve. De a kézzel varrásról sem szokott ám le, csak ez a tevékenység a varrógéppel való varrás hatékonyságának delejező hatása miatt kicsit háttérbe szorult, bár mostanában ismét teret látszik nyerni.

Ezek itt újra mi vagyunk, kettéfagyva:

A blog ötlete 2011 végén fogalmazódott meg bennünk, amit aztán 2012 szeptemberének végén tudtuk kellő felkészültséggel útjára indítani. Az előkészítés tekintetében sokat köszönhetünk Zsófi barátjának, Balázsnak, aki rengeteg szakmai segítséget nyújtott a márkaépítésben.

A honlapunkon az újabb és újabb egyedi kézműves alkotásainkat mutatjuk be. Főbb gyártmányaink közé varrott táskák, neszesszerek, lakásdekorációs és konyhai kiegészítők, illetve filcből, organzából, gyöngyből és más anyagokból készült kitűzők, hajdíszek, fülbevalók tartoznak. Kevés kivételtől eltekintve semmiből sem készül két ugyanolyan darab, ezt tartjuk az egyik legfontosabb erényünknek.

A blogra és facebook oldalunkra folyamatosan töltjük fel az újabb és újabb műveinket, a „Meska” aloldalon keresztül az online kézműves piacon árult termékeinket éritek el, a „Kapcsolat” menüpont alatt lévő űrlapon keresztül pedig írhattok nekünk, például megrendelés céljából. Utóbbi űrlap alatt a közvetlen e-mail címünket is megadtuk, arra az esetre, ha valakinek azt egyszerűbb kezelni. A felsoroltakon kívül a blogon külön oldalt tartunk fenn a Pinterestes oldalunknak, ahol minket inspiráló, főként aktuális, szezonális ötleteket gyűjtünk össze, és egy újabb oldalon pedig ajándék ötleteket mutatunk be arra az esetre, ha tudjátok, hogy szeretnétek valamit tőlünk, de egy kis eligazításra van szükségetek.

Kellemes böngészést kívánunk!

Az itt látható fényképeket egy tehetséges fiatal fotóművész, egyben nagyon kedves barátunk, Bágyi György készítette rólunk, akinek hálásan köszönjük a kinti fagy és orkán erejű szél, valamint a belőlünk előtörő hülyeség ellenére tanúsított türelmét!